Van egy kép a fejemben, ami évekkel ezelőtt égett be, amikor Olaszországban töltöttem egy nyarat. Egy idős néni ült a teraszán, süttette az arcát a nap, és közben teljes nyugalomban varrogatott. Nem a négy fal között, nem görnyedve, hanem valahogy olyan... szabadon. Akkor megfogadtam, hogy ha lesz rá alkalmam, én is ki fogom próbálni ezt a „szabadtéri műhely” dolgot.
Most, a húsvéti szünetben Jászberényben végre minden összeállt: sütött a nap, volt egy szabad délutánom, és a kert is adott volt.
Kivittem a gépemet, kerestem egy hosszabbítót, feltettem a napszemüvegem, és csak élveztem a pillanatot. Mondjuk az ünnepi zárvatartással nem számoltam, úgyhogy új anyagom az nem volt, viszont ráakadtam egy függönyre, aminek az alja ezer éve arra várt, hogy valaki végre felhajtsa.
Itt a videó erről a délutánról – semmi extra, csak egy régi álmom, egy függöny és a jászberényi napsütés:
Write a comment