Ez az overál számomra egy igazi szerelemprojekt volt – minden varrása örömet adott. A Burda 2013/2-es számának 124-es modellje adta hozzá az alapot, és már az első pillanattól tudtam, hogy ebből valami különleges fog születni. Egy finoman leomló, fekete georgette anyag mellett döntöttem, ami elegáns esést és könnyed mozgást adott a darabnak – egyszerre lett nőies és letisztult.
A szabás egyszerű, de pont ettől nagyszerű: jól illeszkedik, szépen követi a test vonalát, mégis kényelmes marad. Az összhatás elegáns, de nem túlzó – pont olyan, amit szívesen visel az ember, ha szeretne kiemelkedni a tömegből, mégis önmaga maradna.
A kiegészítőket is gondosan választottam hozzá: egy arany-fekete öv és egy hosszú nyaklánc került mellé, amitől az egész összeállítás kapott egy finom, alkalmi csillogást.
A legnagyobb meglepetés mégis az volt, ami a divatbemutató után történt. A modell, aki viselte a kifutón, annyira megszerette, hogy végül meg is vásárolta magának az overált. Ennél nagyobb elismerést nehéz elképzelni – amikor valaki nemcsak viseli, hanem valóban vágyik arra, amit készítettél.
Ez a darab tökéletes példája lett számomra annak, mennyire sokat számít a jó szabásminta és az anyag találkozása. Egyszerű, kifinomult, időtálló – és ha újravarrnám, ma is pontosan ugyanezt az utat választanám hozzá.
(A képeken nevetni nem ér – majdnem 13 évvel ezelőtt készültek, és azóta sok minden változott… kivéve a lelkesedésem a varrás iránt!)
Write a comment